Fogyást segítő baktérium. Fogyás, fogyókúra
Korábbi kutatások is bizonyították, hogy az emberi mikrobiom kulcsfontosságú a hatékony fogyás érdekében, egy nemrégiben publikált tanulmány szerint pedig az egyik bélbaktériumtörzs kiemelkedő szereppel bír ebben a folyamatban.

A Prevotella bélbaktériumtörzs az emésztőrendszerben a rostban gazdag étkezés mellett fejti ki áldásos, fogyást elősegítő hatását. A ben végzett kutatásban hat héten keresztül követték a részvevők testsúlyváltozását, miközben a székletmintáikban kimutatható bélbaktérium-markerek arányaival is összevetették az eredményeket. A rostban gazdag étkezés A kísérlet résztvevőit két csoportra osztották, egyikük teljes kiőrlésű gabonákat, rostban gazdag ételeket fogyasztott, míg a másik félnek finomított gabonából és rostszegény ételekből álló menüsort állítottak össze.

Az alanyok mindegyike túlsúlyos volt, de nem szenvedett semmilyen betegségben. Külön megvizsgálták a Prevotella jelenlétét és arányait a kísérlet kezdetén, hogy tisztább képet kaphassanak a bélbaktérium tényleges hatásáról.
Kiderült, hogy minél több Prevotella bélbaktériumot mutattak ki, arányosan annál több kilót vesztettek spontán a résztvevők, szám szerint 3,37 kg között, míg a rostban szegény étrenden élők súlya stagnált. A két csoport között átlagosan két kiló különbséget fedeztek fel, pedig az étvágyban, az anyagcserében nem történt változás.

Támogatja a fogyást a bélbaktérium Egy másik, szintén ben készült fogyást segítő baktérium 24 héten keresztül vizsgálták a Prevotella jelenlétének befolyásló hatását a testtömegre nézve, eredményük szerint fogyókúra zellerrel 3,8 kilogrammal fogytak többet azok, akiknek a szervezetében több bélbaktériumot mutattak ki.
A kísérletben részt vevők ugyanolyan kalóriatartalmú, csak eltérően rostos táplálékot fogyasztottak.

A spontán fogyás mögötti mechanizmusok még nem teljesen tisztázottak. Ezek a baktériumok képesek lebontani a rostokat, amivel szakértők szerint rövid láncú zsírsavakat termelnek, azaz energiát, amihez hozzájuthat a szervezet.

Másik feltételezés, hogy ezzel befolyásolják az étvágyat és a gasztrointesztinális hormonok idegrendszerre gyakorolt hatását.